Természet-közeliségről beszélek, amiben elméletileg benne élünk, mégis egyre messzebb kerülünk tőle.
Árnyékvilágban élünk.
Ezt a világot úgy formálják nekünk, hogy közben elhitetik velünk, hogy mi
tesszük.
A valódiságtól és a tisztaságtól különböző reklámfogásokkal irányítanak el.
Minden mű.
Ismerjük a jelszavakat, „olcsóbb, gazdaságosabb, hosszabb élettartam, rövidebb határidő, stb.”
Művilágot építünk.
Műfából, illetve ma már a látszatot sem tartva meg, műanyagból készítenek pl. nyílászárót. Műfából csinálnak bútort, vagy padlót. Kárpitokat műbőrből, és műszövetből készítenek. Persze ruhákat is. Műanyagokkal műszínt és műízt adnak műételeinknek, amik a megtévesztés kedvéért „házi jellegű”-ek. Műfenyőt díszítenek műkarácsonyon, amit talán nem is várnak, csak jön. Nem utolsó sorban műszeretetet mutatnak ki művirággal.
Ha csak néhány száz év távlatából néznénk vissza erre a világra, vajon mit
látnánk?
Temérdek szemetet!
Ebből építkezünk, ezen alszunk, ebben járunk, ezt esszük, stb. azért mert ez
„olcsóbb, gazdaságosabb, hosszabb élettartamú, stb.”
Megéri?
Én az építészetben szeretnék tágabb látóteret adni, ha érdekli, tartson velem!